Veruss Így, utolsó pillanatban hoztam egy újév első napjára való, diós lencsepástétom receptet, pirított dióval és dijoni mustárral ízesítve, néhány egészben hagyott lencseszemmel, hogy a babona szerinti gazdagság jelkép is működjön. 🙂 Az előző bejegyzésemben szereplő burgonyás kekszen tálalva, hidegen és melegen is kitűnő fogás.
A lencsével én is és a család is mindig jó barátságban voltunk, mert nagyon szeretjük akár levesnek, főzeléknek, vagy csak simán párolva salátának.
Hozzávalók:
20 dkg lencse
1 darabka füstölt, szalonna bőr (elhagyható)
2 dkg kacsa, vagy libazsír, vagy vaj
1 kisebb fej lila hagyma
5 dkg dió
1 evőkanál dijoni mustár
kis gerezd fokhagyma
1 db babérlevél
néhány csepp citromlé
só, bors
Elkészítés:
A lencsét átválogatjuk, hideg vízzel alaposan átöblítjük és főzés előtt, legalább egy-két órára beáztatjuk.
Ezután, a szalonna bőrkével, babérlevéllel, feltesszük főni annyi vízben, amennyi ellepi, megsózzuk és fedő alatt puhára főzzük.
A diót száraz serpenyőben megpirítjuk, de vigyázva, hogy ne égjen meg. Késes aprítóban, vagy mozsárban megőröljük.
A lencséből, miután megfőtt, kivesszük a babért és a szalonnabőrt, majd leszűrjük, de a főzőlevét egy tálban felfogjuk, mert ezzel lágyítjuk a pástétomot.
A főtt lencséből félreteszünk egy keveset.
A többihez hozzáadjuk a zsírt, vagy vajat, az apróra vágott lila hagymát és a gerezd fokhagymát, a mustárt és botmixerrel krémesre mixeljük.
Belekeverjük a pirított diót és az előzőleg félre tett, egész lencsét, majd a főzőléből apránként annyit keverünk, hozzá, hogy lágy, kenhető állagot kapjunk. Megkóstoljuk, ha szükséges, sózzuk, borsozzuk és néhány csepp citromlével pikánsabbá tehetjük.
Egy kis ízelítő a népi hiedelmekből:
Mivel a néphit szerint, ami az újév első napján történik, az év folyamán megismétlődik. Tehát, ha azt szeretnénk, hogy az elkövetkező évünk jól teljen és sok szerencsét, pénzt hozzon, akkor körültekintően kell eltöltenünk ezt az első napot. Mindenféle finomsággal megrakott asztal mellett, barátainkkal, vidáman beszélgetve, lépünk át az újévbe, egymásnak minden jót kívánva. Lencsét és sült malacot fogyasztunk, ugyanis a malac, orrával előre túrja szerencsénket, a sok apró lencse pedig, mint ezernyi pénzérme a gazdagságunk jelképe. A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel “nyújtani” a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.
Szerencsehozó étkek:
A malac, azaz malacsült
Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Az egyébként értéktelennek tartott, olcsó húsféléknek a szakácsok ilyenkor nagy figyelmet szentelnek.
A lencse:
A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele ugyanis a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs.
Vannak tilalmak is, amiket be kell tartanunk, hogy szerencsénk ne hagyjon el:
Úgy tartják, hogy tilos az újév első napján az alábbi húsok fogyasztása, a hal, -elúszik, a szárnyas –elrepül és a nyúl -elugrik a szerencsénkkel. Ezeket még éjfél előtt, ajánlatos fogyasztani.
Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.
Január elsején nem mindegy, hogy kit engedünk először a lakásba: a férfiak szerencsét hoznak, a nők épp ellenkezőleg. Azt is jól meg kell gondolni, hogy mit teszünk először újév napján, mert jó eséllyel gyakran tesszük majd ugyanezt egész évben. Sokan ezért elsején le sem fekszenek napközben, nehogy a betegség, ágyhoz kötöttség nyűgjét vonják magukra.
Tilos volt kölcsönkérni és kölcsönadni bármit, beleértve a pénzt vagy a használati tárgyakat is. Aki korábban kölcsön kapott valamit, újév napjára visszaadta a tulajdonosnak.
Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, „elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.
Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.
A Szilveszteri és Újévi szokásokról az információk a Kerekítő oldalról származnak, itt bővebben olvashatunk ezekről a babonákról, szokásokról.
