b

 Babér (Laurus nobilis)

Népies neve: albertlevél, szagos levél, illatfa, bürbérfa

Származása: a Földközi-tenger vidéke, nálunk dísznövény, örökzöld fa, vagy cserje. A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemzően fűszeres illatúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaz.

Fűszerként használt növényi rész: a növény levelét használjuk termésének őrleményét fűszerkeverékekben hasznosítják, illetve mártásokat ízesítenek vele.

Felhasználása: levesek, burgonya-, tojás-, bab-, káposzta-, halételek, paradicsomos ételek, főzelékek, szószok, mártások, kolbászáruk, sültek, aszpik és kocsonya készítéséhez, uborka, tök, zöld paradicsom és káposzta eltevésénél, halhúsok marinálásánál, sertés és marhahúsok párolásánál, savanyú ételeknél, vadhúspácokhoz és vadételekhez.

Mivel a levél erősen aromás, túladagolva kesernyés íze el is ronthatja ételeinket.

Gyógyhatása: étvágyjavító, emésztést serkentő, vizelethajtó. Megelőzi a belekben a gázképződést és az emésztési zavarokat. Az ókori görögök azt tartották róla, hogy képes megőrizni, fenntartani, sőt megerősíteni az egészséget, fokozni a boldogságot. Külsőleg vászonba takarva pakolásként a mellkasra téve enyhíti a hörghurutot és a köhögést. Gyógyászati célra alkalmazható, babérolajat úgy nyerjük, hogy kissé felmelegített olívaolajba tesszük a babérleveleket. Reumás és ízületi fájdalmakra, megdagadt ízületekre, rándulásra használhatjuk.

Nem rokona a meténgfélék családjába tartozó babérrózsa avagy leander (Nerium oleander).
Nem rokona a rózsafélék családjába tartozó babérmeggy (Prunus laurocerasus).

Bazsalikom (Ocimum basilicum)

Népies neve: bazsalikusfű, buszujok, kerti bazsalikum, királyfű, német bors.

Származása: Dél-Ázsia, Afrika, Perzsia, nálunk termesztik. Jellegzetes illatú és dús aromájú, színe zöld, virága pedig fehér színű. Kellemes, a szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, ami illóolajat, cseranyagot, szaponint és keserű anyagot tartalmaz. A zöld növényi részekben sok a C-vitamin.

Fűszerként használt növényi rész: levelét frissen, illetve szárítva, morzsolva használjuk.

Felhasználása: levesek (paradicsom, hús, bab, gomba), tészták, pizza, csőben sült, rakott zöldségek, mártások, növényi ecetek, húsokhoz, sonkához, csirkéhez, pulykához, halételekhez. Akár desszerteket is ízesíthetünk vele. Az olaszos ételek nélkülözhetetlen fűszere. A pesto fő alapanyaga is fokhagymával, parmezán sajttal, fenyőmaggal, olívaolajjal, sóval és borssal. Az áruházak polcain szárított formában találjuk, de érdemes cserépben is tartani, zölden is kedvelt fűszere például a mediterrán illetve a régi magyar konyhának. Az ételekbe főzéskor csak az utolsó pillanatokban adjuk hozzá.

Tárolása: Szárított változatát légmentesen lezárt fűszertartóban, fénytől védve, vagy pedig a friss leveleket lefagyasztva vagy kevés só-ecet-olívaolaj keverékben eltéve tárolhatjuk.

Gyógyhatása: étvágyjavító, gyomorerősítő, emésztést serkentő, szélhajtó, köhögés ellen, nyugtató, vizelethajtó, nemi vágy fokozó. Teaként is fogyasztható. Külsőleg toroköblítő, keléseket érlelhetünk borogatásával, alkoholos kivonata a sebgyógyulást elősegítő kenőcsök egyik alapanyaga; sebekre, sérülésekre ajánlott.

Borágó (Borago officinalis)

Népies neve: uborkaszagú fű, borrach, borrágó, borvirág, báránynyelv, hegyes útifű, kerti ökörnyelv, pirítófű, ürömfű, ökörnyelv, tetűvirág.
Származása: Afrikában, Kis-Ázsiában és Dél-Európában honos.

Fűszerként használt növényi rész: virágát, (mikor hullatja akkor válik ehetővé) zsenge levelét frissen illetve szárítva használjuk.

Felhasználása: uborka és zöldsaláták salátaöntetében, káposzta ételekben, fehér- és zöldbab ételekben, gyümölcssalátákban, fűszervajakban. Használhatjuk még savanyúság eltevésénél, de köretek és sütemények díszítésére is. Fiatal, zsenge levele apróra vágva gyenge ízű levesekhez, hideg italokhoz, krémsajtba, szendvicsek ízesítésére, mártásokhoz, és sószegény diétához alkalmas. Kellemes, enyhén sárgadinnyére emlékeztető illata jól illik a limonádéhoz.
Gyógyhatása: Hatásos gyomorégés, magas vérnyomás, gyomorsav ellen, gyulladáscsökkentő és koleszterinszint-csökkentő hatással bír. Magas kálium tartalmának köszönhetően vértisztító és vízhajtó hatása is van. E mellett kalcium és egyéb ásványi só-tartalmú. Flavonoidokat, alkaloidokat és némi illóolajat tartalmaz. Magjában sok a gamma-linolénsav: ez az értékes zsírsav csökkenti a vér zsír- és koleszterin-szintjét. Teának főzve jó vizelethajtó, főleg vese- és hólyagbántalmak esetén ajánlott. A borágó leveleinek forrázata serkenti a stresszre reagáló mellékvesék működését, tehát alkalmazható például pánikbetegség esetén szorongás oldására.  Magjából kivont értékes olaja, segít megőrizni bőrünk szépségét. Hatásos ízületi gyulladás, gyulladással járó rendellenességek, fekélyek gyógyítására. A szív-és érrendszeri funkciókat is javítja.

Borókabogyó (Juniperus communis)

Népies neve: borókafenyő, gyalogfenyő, borovicskafenyő, közönséges boróka, apró fenyő, borostyántüske, borosán, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, törpeboróka, töviskés fenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.

Származása: Az északi féltekén, valószínűleg ez a legelterjedtebb ciprusféle. Hazánkban őshonos, örökzöld fa vagy cserje. Változatos formájú, sűrű ágrendszerű oszloposan felálló, vagy laposan szétterülő hosszú életű fenyő. Termése gömbölyű, feketéskék, 5-8 mm átmérőjű illatos, édes ízű. Magas illóolaj tartalmú.

Fűszerként használt növényi rész: bogyóját, frissen vagy szárítva, egészben vagy őrölve használjuk.

Felhasználása: A bogyókat fokhagymával, rozmaringgal, majorannával keverve sültek és szárnyasok fűszerezésére használják. Használjuk még húslevesek, mártások, sertés-, marhasültek, vadhúsok, halak, savanyúság, savanyú káposzta, grillezett ételek, páclevek, lekvár készítéséhez. Magas cukortartalmú bogyóiból pálinkát főznek.
A csípős, édes-kesernyés, zamatos, nagyon aromás ízű bogyójából desztillálják a borókaolajat, ami fűszer- és likőreszenciák alapanyaga.

Gyógyhatása: A borókabogyó fokozza a vérkeringést, felhasználják felfúvódás, reuma és hasmenés kezelésére. A bogyók fertőtlenítő és vizelethajtó hatásúak. Étvágyjavító, vizelethajtó, vese-, epekőoldó. Kitűnő izzasztó hatású köszvény ellen. Étvágygerjesztő, vesekő- és epekő oldó.Illóolaja, a borókaolaj antiszeptikus, méregtelenítő hatású. A bogyókból lekvár is készíthető. Naponta 1-2 kiskanállal vízhajtóként, epe- és veseműködés serkentőként alkalmazható.
Kissé erőszakos a veséhez, ezért vesegyulladásnál tilos alkalmazni!

Bors  (Piper nigrum) 

Népies neve: fekete bors, piper

Származása: Szingapúr, Malabár
Az ókori népek kedvelt fűszere volt. Bár már a honfoglaló magyarok is ismerték, hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban. Ma ez az egész világon legismertebb és legtöbbet használt fűszer.

Fűszerként használt növényi rész: használjuk bogyóját egészben, vagy őrölve.

Fajtái: A fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér bors ugyanazon a növényen terem. A fűszerbogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket.

A fekete borsot érés előtt szüretelik, mikor a füzérek sárgulni kezdenek, éjszakára állni hagyják, ezalatt megindul benne a fermentáció Később lehetőleg egyenletes hőmérsékleten szárítják, ami alatt a külső rész megfeketedik, összezsugorodik. Innen a jellegzetes borsmegjelenés.

Az igazi fehér borshoz a teljesen érett borsszemet kell szüretelni, mikor már vörösessé válik. A szemeket 8-10 napra folyóvízbe áztatják, s miután meglazul a külső „gyümölcshús”, kíméletesen eltávolítják a fehér magról. A gyors és teljes száradás határozza meg a minőséget.

A zöld bors tulajdonképpen éretlen borsszem, melyben „megölik” a feketedést okozó enzimeket (vízben főzik, vagy sós lébe áztatják a borsot, majd gyakran liofilizálják is, avagy sós-ecetes lében kerül forgalomba). Bizonyos helyeken kapható friss zöld bors is: íze friss-gyümölcsös, fanyar-érdekes.

A piros bors igazi különlegesség (nem összetévesztendő a rózsaborssal, ami a nem igazi borsok közé tartozik). A már érett borsszemeket szüretelik le, majd leggyakrabban sós-ecetes lében forgalmazzák. Újabban szárított formában is megjelent a piacon. A sajátos szárítási eljárásról azonban a gyártók ma sem nyilatkoznak szívesen; a lényeg az, hogy a szárítás során a „gyümölcshús” nem esik le a szemekről, s megőrzi piros színét.

A Cubebe bors az egyik legritkább borsfajta. Elsősorban Jáváról és Szumátráról származik. Parányi „farka” miatt szokták „farkas” vagy „száras” borsnak is nevezni. Aromája olyan, mintha a fekete bors és a szegfűbors keveréke lenne.

Tárolása: A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók; megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell főzni: van idő arra, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön.

A legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél finomabbra daráljuk a borsot, annál jobban érezhető az aromája. Ha tároljuk, az őrölt bors apránként veszít aromájából, ezért a legjobb, ha csak használat előtt daráljuk meg, vagy a borsdarálóból közvetlenül szórjuk az ételre.
Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér bors illik.
A zöld bors tiszta aromájával igen kellemes ízt ad az ételnek.

A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Paradicsomos, babos, káposztás ételek, sültek, levesek, mártások gyakori ízesítője.

Gyógyhatása: A borsnak nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban a fűszerezésnél ügyelni kell, mert izgathatja az emésztőrendszert. Ezért minden változatával óvatosan kell bánni; sok diétában tilos is (ilyenkor borsikafűvel helyettesíthetjük). A csípős fűszerek többségéhez hasonlóan élénkítőszer is; emellett vizelet- és szélhajtó. Ízületi gyulladás gyógyítására is használják.                   
 

Borsikafű (Satureja hortensis)

Népies neve: borsfű, bécsi rozmaring, csombor, csombord, csomborbors, hurkafű, kerti izsópfű, kerti méhfű, pereszlén.

Származása: Közép-, Dél-, Délkelet-Európában honos, számos helyen nálunk is termesztik. A legősibb fűszernövények egyike. Erős illata miatt az istenek eledelének tartották. Már a 16. századi füvészkönyvek is említik mint fűszer-, és gyógynövényt. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Kedvelt aromája miatt általánosan elterjedt. A bazsalikomhoz és a majoránnához hasonlóan morzsolt állapotban (Satureiae herba) kerül forgalomba, de zölden is használják.

Fűszerként használt növényi rész: levelét frissen, illetve szárítva, morzsolva használjuk.

Gyógyhatása: Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van. Az emésztő-szervrendszerre gyakorolt fertőtlenítő hatása régóta ismert. Serkentőszerként is használták.
Illóolajat (főként karvakrol), cseranyagot, nyálkát, keserű anyagot tartalmaz. A borsnál kevésbé erős, de érdekes aromája miatt kedvelt fűszer.

 
Borsmenta (Mentha piperita)

Népies neve: borsos menta, angol menta, mithen menta.

Származás: Magyarországon őshonos elterjedt, mint teanövény (Menthae piperita folium), érdekes mentaízű levelek adják a fűszert. Sokféle fajtája ismert, mint a fodormenta, a borsmenta, az almaillatú menta és az ananászmenta. Elsősorban a bors- és fodormentát használják.

Fűszerként használt növényi rész: levelét frissen, illetve szárítva, morzsolva használjuk

Felhasználása: sültek, darált hús, töltelékek, saláták, tea, italok, likőrök, cukorkák, gyümölcsökhöz, joghurtos öntetekbe, zöldbabhoz, káposztafélékhez, gyümölcs- és zöldségturmix italokba, ivólevekbe.

Gyógyhatása: Teája a tavaszi és őszi hurutos időszakban megelőző védőital, hidegen élvezeti tea. (A megmosott leveleket leforrázzuk, 5-10 percig állni hagyjuk.) Hatásos meghűlés és influenza ellen. Görcsoldó, fájdalomcsillapító, gyulladásgátló és fertőtlenítő hatása van. Élénkítő, frissítő hatása van, elősegíti az emésztést, enyhíti a puffadást és a hányingert, valamint serkenti az epeműködést. A borsmentából készült teák a fogyókúrák alapját is képezhetik. Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó. Használata igen egészséges, mert emésztési zavaroknál, felfúvódásnál, epegyulladásnál, menstruációs zavaroknál nagyon jó szolgálatot tesz. Görcsoldó, nyugtató, összehúzó, simaizomgörcs-oldó hatású.